Mivel nekem is és 8 évvel fiatalabb unokatesómnak is a múlt héten volt a névnapunk, ma egy kis családi összejövetelt tartottunk a nagynénéméknél. Olyan teraszon grillezőset.
Nagyban beszélgetünk, amikor egyszer csak nagymamám felfigyelt arra, hogy az öcsém sikeresen leszerelte az egyik székpárna gombját. Andris először, olyan igazi bajkeverőként, bebújt a nagymamám széke mögé, aki azt mondogatta, hogy aki leszedte, annak bizony vissza is kell majd varrnia. Aztán, amikor mondtuk neki, hogy esetleg egy bocsánat vagy valami, szépen mosolyogva odasompolyog a nagynénémhez, ránéz hatalmas szemekkel, majd megszólal:
- Majd hívok egy szakembert, aki megcsinálja, jó? Egy mestert. Egy mesterszakácsot.
