Napi Andris

Mivel nekem is és 8 évvel fiatalabb unokatesómnak is a múlt héten volt a névnapunk, ma egy kis családi összejövetelt tartottunk a nagynénéméknél. Olyan teraszon grillezőset.

Nagyban beszélgetünk, amikor egyszer csak nagymamám felfigyelt arra, hogy az öcsém sikeresen leszerelte az egyik székpárna gombját. Andris először, olyan igazi bajkeverőként, bebújt a nagymamám széke mögé, aki azt mondogatta, hogy aki leszedte, annak bizony vissza is kell majd varrnia. Aztán, amikor mondtuk neki, hogy esetleg egy bocsánat vagy valami, szépen mosolyogva odasompolyog a nagynénémhez, ránéz hatalmas szemekkel, majd megszólal:
- Majd hívok egy szakembert, aki megcsinálja, jó? Egy mestert. Egy mesterszakácsot.
 

Úgy érzem, arra vagyok hivatott, hogy mindenféle beszólásokat felírjak. (A osztályom agymenéseit is nagyrész én gyűjtöm össze - na de ez egy egészen más téma :) )
Andris legjobb tulajdonsága, hogy rengeteget beszél. És legtöbbször kifejezetten szórakoztató.

Általában naponta van egy beszólása, amin úgy egy öt percet elröhögcsélünk így családi körben. Legtöbbször tudja is, ha valami vicceset mond, legyen itt elsőre egy tegnap esti beszélgetésünk:

Zs: Olyan aranyos vagy. Megeszem a füledet.
A: Dehát az én fülem nem CSEMEGE! (hatásszünet) ...elmeséled anyukának, hogy megröhöghesse?

Illetve, a reklámok ártalmai... anyukának dolga volt, nem szabad zavarni, viszont Andris nagyon anyás, ordibált is összevissza. Apuka és én már nem tudtunk mit csinálni vele, elővettük tehát a Texas Hold'em pókerszettünket. Apuka és én két ember helyett is pókerezünk, Andris a tétekkel játszik, közben mély hangom dörmög maga elé:
- A póker... b*sszameg. A pókersztár nem adja fel.